A keleti szőnyegek készítése
109_fejlecbe



Bezár
2260_head.jpg
Reklám bezárása
109.png


A keleti szőnyegek készítése


A keleti szőnyegek létrejöttének titka

A rendelkezésre álló adatok alapján két elmélet alakult ki arra vonatkozóan, milyen motiváció alapján készültek el napjaink szőnyegeinek ősei.

Az egyik magyarázat szerint az első példányokat nomád népek készítették el és fejlesztették tovább kifejezetten funkcionális célokat szolgálva a közép-ázsiai időjárás szélsőséges viszonyai ellen védekezve. Így az általuk tökéletesített anyagokkal helyettesíthették az értékes tenyészállataik feláldozása árán keletkezett prémeket. A csomózott gyapjúszálakat kezdetben hosszúra hagyták és csak a technika fejlődésével vágták vissza a szükséges hosszra. Az elkészített anyagokat kizárólag gyakorlati célokra alkalmazták, így kerültek azok a lakhelyükül szolgáló sátrak padozatára is, megóvva készítőiket a hideg földtől.

 

Beludzs falusi nomád szőnyeg

A másik magyarázat szerint a keleti szőnyegek készítésének motivációja éppen, hogy művészeti, kulturális alapokra vezethető vissza. E szerint a nomád pásztorok a szőnyegkészítést is éppúgy, mint más technikákat, a jóval fejlettebb városi kultúrák kiteljesedése révén sajátíthatták el. E magyarázat mellett fontos érvnek tekinthető az, hogy a csomózott szőnyegek bonyolult technikáját csakis egy technológiailag magasabb szinten álló városi kultúra teremthette meg.


A keleti szőnyegek készítése

Mielőtt a keleti szőnyegek gyártási folyamatát, jellemzőit bemutatnánk, tisztáznunk kell, hogy az egyszerűbb technikákkal készülő síkszövetekről, más néven kilimekről- vagy a bolyhos felületet eredményező lényegesen bonyolultabb technológiát megkívánó csomózott szőnyegekről beszélünk.

Mindkét esetben a leggyakrabban, legszívesebben alkalmazott alapanyag a birka- és a báránygyapjú, de alapanyagként a mai napig használnak kecskeszőrt, teveszőrt és selymet, illetve előfordulhatnak még díszítőanyagként színes- és nemesfémszálak is. A pamut, mint lehetséges alapanyag szinte kizárólag csak a felvetőszálakban fordul elő, kiaknázandó a pamut pozitív tulajdonságait.

Ha esetleg a kedves látogatónk lelki szemei előtt megjelenne egy keleti szőnyeggyáros sziluettje, aki éppen interneten rendeli meg az egyik nagykereskedésben a fonalakat, majd a gyártósort elindítva tömeggyártásba kezd, akkor ezt a téves képet mindenképpen pontosítani szükséges.

Először is hangsúlyozni kell, hogy ebben a viszonylatban már a „szőnyeggyártás” kifejezés is rossz. A keleti, kézimunkával készített szőnyegek előállításánál mai napig manufakturális vagy kisüzemi módszereket alkalmaznak, nélkülözve a tömeggyártás minden jellemzőjét. Az igaz, hogy a szőnyegkészítéshez szükséges fonalat a XX. századra már nagyobb arányban géppel állítják elő, de a mai napig egyes szőnyegfajtáknál még a fonalat is kézi módszerekkel fonják. (Pl.: jellemző ez az Afganisztánban készülő nomád Chobi (Chubi) szőnyegeknél.)

Mivel a fonal leggyakoribb alapanyaga a birka gyapjú, így ennek legfontosabb fajtáit, jellemzőit mutatom be. Az állatokról lenyírt gyapjút minőségi mutatói szerint három kategóriába sorolhatjuk. A „gyapjú” kifejezést kizárólag a legjobb, legrugalmasabb minőségű szálakra alkalmazzák. A kevésbé rugalmas szálak gyűjtőneve a „felszőr”. Az „ebszőr” szálak a legrosszabb minőségűek, a felszőr szálaknál is vastagabbak, ridegebbek, ráadásul fénytelenek.

Manapság igen gyakran kevernek a gyapjúhoz poliakrilnitril- vagy poliészter-szálakat, mert ezek révén a késztermék kezelése sokkal könnyebbé válik (kevésbé gyűrődik és nem kell vasalni).

Már ebből a néhány tulajdonságból is jól érzékelhető mennyire fontos az alapanyagok aránya a szőnyegekben és akkor még nem is írtam arról, hogy a gyapjú minősége attól is függ, mely fajtából származik, az adott fajt mely területeken tenyésztik, évente egyszer vagy többször nyírják-e, a télen vagy a tavasszal növesztett szőrzetből ered, nyírással vagy egyéb módon választják le a tenyészállatokról, az állatok mely testtájékáról származik.